Megy a nyuszika az erdőben a Medve háza felé és hangosan
gondolkodik: Milyen szép dolog a barátság, nekem nincs porszívóm, a
Medvének van, biztos kölcsönadja egy órára... Bár, a múltkor is, amikor elkértem a fűnyíróját, mintha dörmögött volna valamit maga elé... És amikor tegnap visszavittem a fűnyírót, olyan mogorva volt... Lehet, hogy irigy ez a Medve? Oda se fogja adni a porszívóját, amilyen rosszindulatú... Odaér a Medve házához, belöki az ajtót és bekiabál: - Tudod, mit Medve? B**** meg a porszívód!
Mostanában egyre többször érzek így.
Itt ülök, filozofálok, olvasom a tippeket, az ajánlásokat, a szagértők tapasztalatait. Hergelem magam.
Ennyi. Itt ülök és a körmömet reszelgetem. A lakást nem fényképeztük körbe, nem adtam fel hirdetéseket, nem plakátoltam körbe a környéket. Semmi. Csak ülök és olvasok. Közben hányást törölgetek a padlóról. Hurrá.
Jönnek a tippek: 10,5-nél nem ér többet. Biztos. Így látatlanban is megmondom. Mert ennyit ér.
Felejtsem el a 11,9-et. Nem is már a 11,5-öt is. Ha olcsóbban adnám már a bankban kamatozna a pénz. Sokkal jobban járnék. Ne akarjak már irreális áron kiszállni belőle. Nem érdekes mennyiért kínálják a környékbeli lakásokat, az is irreális.
Menni fog, hajrá.
Hány éves is vagy királyfi?
Én meg itt ülök. Nem fut egyetlen normális reklám sem, a honlapomon lényegében semmi tartalom, ami rajta van, az sem túl vonzó. Tudom. A képek semmit sem érnek.
Tudom, hogy mindenkinek igaza van. Minden szempontból! Tudom, hogy mindenki segíteni szeretne. A sok éves tapasztalatokat osztják meg velem. Nagyon sokat tanulok - még akkor is, ha nem látszik. Forog az agyam. Ha holnap kezdenénk az építkezést lehet, hogy nem gondolkoznánk, megfogadnánk az okosok tanácsát, hozzá sem nyúlnánk a lakáshoz, belőnénk egy durván nyomott árat és hajrá. Mert lehet, hogy megérne ennyit az a tény, hogy van pénzünk építkezni.
Viszont nem kezdjük. Tény, hogy néhány hete volt egy olyan pillanat amikor előfordulhatott volna - de szerencsére elmúlt. Igazából a legrosszabbkor vágtunk volna bele. Jövő héten kezdek új munkakörben, új munkatársakkal - mindent előről kezdve. Sokat kell majd tanulnom. A pici is bölcsis, egy ovissal már könnyebb. Úgyhogy semmi sem hajt minket.
Ebből a szempontból borzalmas eladók vagyunk.
El akarjuk adni, de nem minden áron. Ez nem jó. Tudom, hogy az a jó eladó aki teljesen elszánt, akinek nincs B terve, aki mindenképp el akarja adni. Akinek már nincsenek elvei, nem írtózik zsigerből az ingatlanügynököktől, nem érdekli mit ír alá - csak menjen a lakás. Teljesen ésszerűen jár el.
Tudom, hogy nem szabad érzelmeket vinnem a lakás eladásába. Ez csak egy lakás. Egy eladó lakás a sok közül. Néhány fal egy nagy házban. Az érdeklődők megnézik, rácsodálkoznak, tetszik nekik - és nem hívnak fel. Nem szabad ebből érzelmi kérdést csinálni, színtiszta üzlet, semmi más. Hiába érzem, hogy szépen átalakítottuk - ha ezt az érdeklődők nem érzik, ott ette meg a fene. Ha pont az átalakítások miatt menekülnek akkor pláne. Ez a lakás kicsit más mint a többi. Mi büszkék vagyunk arra, ahogy a nappalinál kibontottuk a falat és megnöveltük a teret. Ez viszont lehet, hogy sokakat elriaszt. Hiányzik az ajtó.
Ami egy fiatalnak bejön, az egy 20 évvel idősebbnek ijesztő.
Ami egy gyerektelen párnak vonzó, az egy gyerekesnek riasztó.
Úgyhogy itt ülök és hergelem magam, hogy ha nem megy el normális áron a lakás akkor kiadjuk. Lélekben kezdünk átállni a kiadásra, a lakást is úgy kezdjük átalakítani, hogy ki lehessen adni.
Pedig MEG SEM PRÓBÁLTUK ELADNI...
Ez így marhaság. Eladjuk. Eladjuk. Eladjuk. Asszem ideje lesz észhez térnem és a lényegre koncentrálnom.
A lakás annyiért fog elmenni amennyit adnak érte - pontosabban amennyit az ajánlatok közül elfogadhatónak tartok. Most azt mondom, hogy 11,5 - de nem tudom.
Tudom, hogy ha kiadjuk akkor sokkal többet hoz a konyhára mintha bankban kamatozik. Viszont macera. Be kell rendezni, nem tudom mi lesz az internettel stb.
Nem hergelem magam.
Semmi értelme.
Elég rosszul viselem ha tehetetlennek érzem magam - most pedig annak érzem magam. Szívem szerint a lakást takarítanám, készíteném fel az eladásra. Elindítanám a kampányt és hátradőlnék - de csúszunk. Én meg itt ülök és alig várom, hogy végre folytathassam amit tegnap elkezdtem (hja...)
Jövő héten vége a szabimnak. Hét közepén kezdek. Új terület, új munkakör, új munkatársak. Izgalmas lesz. Már nagyon várom.
A lakás eladását is befolyásolni fogja, én már csak akkor tudok ott lenni a bemutatásnál ha este 6 után jönnek. Úgyhogy normális forgatókönyv kell, elő kell készíteni mindent. Nem lesz nagy munka, csak sajnálom, hogy nem lehetek ott.
Tudod mit Medve? Mégiscsak kérném azt a porszívót. Köszi :)
