Kimentünk. Gyerekkel. Kettővel. Plusz egy babakocsival és egy kismotorral. Na meg 3 zsák hidegélelemmel a gyerekeknek.

Ég és föld volt a tavalyihoz képest. Tavaly úgy éreztük, hogy magasról tojnak ránk a kiállítók. Az ember ott állt, kérdezett volna - de néhány nem éppen lángész és trécselő hostessen kívül nem sokan néztek rá (pl. a Hörmann standjánál - aki mellesleg tavaly még ingyen belépőt is osztogatott a honlapján boldog-boldogtalannak, ám a vendégek fogadására úgy tűnik, hogy nem volt felkészülve). Mindez persze a szakmai napon.

Az idén komolyan (vagy legalábbis komolyabban) foglalkoztak velünk. Pedig sima közönségnapon mentünk.  

Nem bántuk meg. Nem tudom, hogy ez a gyerekek miatt volt-e így, de van egy sanda gyanúm, hogy igen. Egy kisgyerekes család sokkal jobban hangzik mint egy fiatal pár. Ok nélkül nem vonszol ki senki két gyereket a kiállításra.

Akárhová benéztünk azonnal lerohantak, segítőkészek voltak. A gyerekeket is elárasztották mindennel. Volt olyan stand ahol külön hostess volt a mini játék halastó mellett és játékmackót, színezőt és ceruzákat adott a gyerekeknek amíg a kollégája az általuk árult szigetelést bemutatta. Egy másik cég gumicukorral és játékkamionnal várta a gyerekeket. Na meg cukorral. Sok cukorral.

El tudjátok képzelni, hogy reagál egy, cukrot korábban csak pirosbetűs ünnepeken látott gyerek a mindenhol ott figyelő cukorkákra? Igen, jól sejtitek. Bevadul tőle.

A végén már volt olyan kiállító akit befenyítettünk, hogy csak akkor hallgatjuk végig amit mond, ha nem ad cukrot a gyereknek. Akkor lufit adtak. Jó. Éljen. Néha "véletlenül" kidurrant egy, de persze mindig volt olyan lelkes kiállító aki pótolta. Hurrá.

Megtaláltam álmaim teraszajtaját (potom 800e pénzért) - de ez szerelem volt első látásra. Álomszép. Majdnem 4 méter széles, 3 felé osztva. Ha a B-tervet valósítjuk meg (ld. nem adjuk el a lakást, csak felújítunk és hozzácsapunk egy télikertet a házhoz) akkor tökéletes lesz. Max. 2 millkóból kijönne egy hiper-szuper hőszigetelt, biztonsági üveges, tetőablakos masszív, 20-25nm-es félnyeregtetős télikert. 

A magyar cégek mind arra bíztattak, hogy kérjünk konkrét árajánlatot, megegyezünk. A cserépgyártók is. Mindenki.

Úgy tűnik, itt is lehet alkudozni, nem csak a lakásoknál. Elgondolkoztató.

A gépészeti megoldásokkal foglalkozó pavilonon már csak átrohantunk. Egyszerűen nem tartunk ott, hogy konkrétumokról beszéljünk. Minket most a nyílászárók, a szigetelés, a födém és az összes létező télikertes megoldás érdekelt.

Jó volt, megérte kimenni. Mi 4 óra alatt kényelmes tempóban bejártuk, de ha a gépészeti részt is végignnéztük (na meg végigkérdeztük) volna, akkor simán ráment volna az egész napunk.

Azt már csak jövőre. 

Akkor viszont gyerek nélkül.

Szép és jó gyerekkel kimenni, a gyerekek is hihetetlenül élvezték, nem volt se hiszti, se veszekedés, mintagyerekek voltak - de nem tennénk ki őket egy 8 órás tortúrának. A 4 óra pont ott volt a határon, ennyi még belefért.
 

Azért volt vicces pillanata is a kiállításnak. Elterjedt dolog ugyanis a Construmán, hogy bugyiban rohangáló félpucér testfestett lányok osztják néhány cég szórólapját (a fenekükre festett standszámmal természetesen, hogy aki megfordul utánuk még pont megnézhesse). A nagylány is észrevett egy ilyen párocskát, döbbenten kiabálta, jól kieresztve a hangját: "A néniken nincs ruha". "Meg fognak fázni" "Szegények!"  Jó volt :))))

(Megjegyzem elég randa lógó mellük volt a kérdéses szórólapos lányoknak, nem mondhatnám, hogy túl szép látványt nyújtottak. Sokkal feltűnőbbek voltak náluk a rikító zöld pólós szórólapos lányok... tőlük ráadásul még az utánfutóval érkező férfiak is el merték fogadni a szórólapot :) )