Megy a nyuszika az erdőben a Medve háza felé és hangosan gondolkodik: Milyen szép dolog a barátság, nekem nincs porszívóm, a Medvének van, biztos kölcsönadja egy órára... Bár, a múltkor is, amikor elkértem a fűnyíróját, mintha dörmögött volna valamit maga elé... És amikor tegnap visszavittem a fűnyírót, olyan mogorva volt...  Lehet, hogy irigy ez a Medve? Oda se fogja adni a porszívóját, amilyen rosszindulatú...

Odaér a Medve házához, belöki az ajtót és bekiabál:

 - Tudod, mit Medve? B**** meg a porszívód!

 
 Mostanában egyre többször érzek így.

Itt ülök, filozofálok, olvasom a tippeket, az ajánlásokat, a szagértők tapasztalatait. Hergelem magam.

Ennyi. Itt ülök és a körmömet reszelgetem. A lakást nem fényképeztük körbe, nem adtam fel hirdetéseket, nem plakátoltam körbe a környéket. Semmi. Csak ülök és olvasok. Közben hányást törölgetek a padlóról. Hurrá.

Jönnek a tippek: 10,5-nél nem ér többet. Biztos. Így látatlanban is megmondom. Mert ennyit ér. 

Felejtsem el a 11,9-et. Nem is már a 11,5-öt is. Ha olcsóbban adnám már a bankban kamatozna a pénz. Sokkal jobban járnék. Ne akarjak már irreális áron kiszállni belőle. Nem érdekes mennyiért kínálják a környékbeli lakásokat, az is irreális.

Menni fog, hajrá.

Hány éves is vagy királyfi? 

Én meg itt ülök. Nem fut egyetlen normális reklám sem, a honlapomon lényegében semmi tartalom, ami rajta van, az sem túl vonzó. Tudom. A képek semmit sem érnek.

Tudom, hogy mindenkinek igaza van. Minden szempontból! Tudom, hogy mindenki segíteni szeretne. A sok éves tapasztalatokat osztják meg velem. Nagyon sokat tanulok - még akkor is, ha nem látszik. Forog az agyam. Ha holnap kezdenénk az építkezést lehet, hogy nem gondolkoznánk, megfogadnánk az okosok tanácsát, hozzá sem nyúlnánk a lakáshoz, belőnénk egy durván nyomott árat és hajrá. Mert lehet, hogy megérne ennyit az a tény, hogy van pénzünk építkezni.

Viszont nem kezdjük. Tény, hogy néhány hete volt egy olyan pillanat amikor előfordulhatott volna - de szerencsére elmúlt. Igazából a legrosszabbkor vágtunk volna bele. Jövő héten kezdek új munkakörben, új munkatársakkal - mindent előről kezdve. Sokat kell majd tanulnom. A pici is bölcsis, egy ovissal már könnyebb. Úgyhogy semmi sem hajt minket.

Ebből a szempontból borzalmas eladók vagyunk.

El akarjuk adni, de nem minden áron. Ez nem jó. Tudom, hogy az a jó eladó aki teljesen elszánt, akinek nincs B terve, aki mindenképp el akarja adni. Akinek már nincsenek elvei, nem írtózik zsigerből az ingatlanügynököktől, nem érdekli mit ír alá - csak menjen a lakás. Teljesen ésszerűen jár el. 

Tudom, hogy nem szabad érzelmeket vinnem a lakás eladásába. Ez csak egy lakás. Egy eladó lakás a sok közül. Néhány fal egy nagy házban. Az érdeklődők megnézik, rácsodálkoznak, tetszik nekik - és nem hívnak fel. Nem szabad ebből érzelmi kérdést csinálni, színtiszta üzlet, semmi más. Hiába érzem, hogy szépen átalakítottuk - ha ezt az érdeklődők nem érzik, ott ette meg a fene. Ha pont az átalakítások miatt menekülnek akkor pláne. Ez a lakás kicsit más mint a többi. Mi büszkék vagyunk arra, ahogy a nappalinál kibontottuk a falat és megnöveltük a teret. Ez viszont lehet, hogy sokakat elriaszt. Hiányzik az ajtó.

Ami egy fiatalnak bejön, az egy 20 évvel idősebbnek ijesztő.

Ami egy gyerektelen párnak vonzó, az egy gyerekesnek riasztó. 

Úgyhogy itt ülök és hergelem magam, hogy ha nem megy el normális áron a lakás akkor kiadjuk. Lélekben kezdünk átállni a kiadásra, a lakást is úgy kezdjük átalakítani, hogy ki lehessen adni.  

Pedig MEG SEM PRÓBÁLTUK ELADNI...

Ez így marhaság. Eladjuk. Eladjuk. Eladjuk. Asszem ideje lesz észhez térnem és a lényegre koncentrálnom.

A lakás annyiért fog elmenni amennyit adnak érte - pontosabban amennyit az ajánlatok közül elfogadhatónak tartok. Most azt mondom, hogy 11,5 - de nem tudom.

Tudom, hogy ha kiadjuk akkor sokkal többet hoz a konyhára mintha bankban kamatozik. Viszont macera. Be kell rendezni, nem tudom mi lesz az internettel stb.

Nem hergelem magam.

Semmi értelme.

Elég rosszul viselem ha tehetetlennek érzem magam - most pedig annak érzem magam. Szívem szerint a lakást takarítanám, készíteném fel az eladásra. Elindítanám a kampányt és hátradőlnék - de csúszunk. Én meg itt ülök és alig várom, hogy végre folytathassam amit tegnap elkezdtem (hja...) 

Jövő héten vége a szabimnak. Hét közepén kezdek. Új terület, új munkakör, új munkatársak. Izgalmas lesz. Már nagyon várom.

A lakás eladását is befolyásolni fogja, én már csak akkor tudok ott lenni a bemutatásnál ha este 6 után jönnek. Úgyhogy normális forgatókönyv kell, elő kell készíteni mindent. Nem lesz nagy munka, csak sajnálom, hogy nem lehetek ott.

Tudod mit Medve? Mégiscsak kérném azt a porszívót. Köszi :)

Reggel ledobtuk a gyerekeket az oviban / bölcsiben (Figyelem: nagyon jó ovi/bölcsi van a lakótelep mellett! Körzetesek előnyben :)), hazajöttünk, összeszedtük a festőfelszerelést, fúrót, baltát, kalapácsot, vésőt, maszkolószalagot, kajajegyet - és nekiindultunk.

Útközben vettünk 16 liter Hérát (festékből vagy jót vagy semmit, hacsak nem akar szívni az ember és hatszor átkenni a szobát) és hajrá.

Felosztottuk a lakást. Nekem jutott az előszoba és a beépített szekrény. Festésben már jó vagyok, nem is tudom hányszor festettük már át ezt a lakást, a mostanit is átfestettük, mindent átfestünk :) 

Üres lakást festeni könnyű. Egy kis maszkolószalag, henger, ecset, festéktartó tálca (így hívják?) és már mehet is. 

Ment is. 2 ajtó, kerettel, sarkok, kiugrók, beugrók, gázcsövek, lámpa, még több beugró, sarok. Ja. Az ajtókat is lekentem. Mindig lekenem. Ezeken az ajtókon annyi festék van amióta itt lakunk, hogy soha nem fognak szétesni:) Imádom ha beleolvadnak a folyosóba. Növelik a teret. A cipősszekrényt letapétáztam, úgy festettem le. Úgy az igazi. Észre sem venni, hogy ott egy ajtó van. A csöveket is mind lefestem. Simán, diszperzittel. Állat :) Matt, beleolvad a falba. Ráadásul ha jól rászáradt, akkor már a víz sem árt neki. Ezerszer átfesthető. Minél több réteg van rajta, annál könnyebb.

Miért kellene zománcfestékkel lekenni? Az amatőröknek való :) 

Most izomlázam van. Az ecset miatt. Tudjátok: kiugrók - beugrók. Torkosborz effektus.

Az viszont biztos, hogy a dobogó szétszedéséhez képest jól jártam.

A dobogó az maga volt a szívás a köbön. Vadász - vadász.... 

Történt ugyanis, hogy a dobogó gyártói egyöntetűen állították, hogy kizárólag a dobogó fa vázánál használtak ragasztót, a többi részét egyszerű csavarok tartják össze. Tehát szétszedhető.

Embert olyan gyorsan mobilneten keresztül vaterás aukciót leállítani még nem láttatok mint engem. Amikor előkerült a véső, gyanús lett a dolog. Ezt már nem fogjuk eladni. Maximum alágyújtósnak. 

A kalapácsra meg se rezzent (viszont állat jó hangja volt - a szomszédok biztos, hogy élvezték a rögtönzött koncertet :)). Egy egész tánckar ugrálhatott volna rajta. Teljesen nyugodtan.

Tény. Profi munka volt. Földrengésbiztos biztonsági bunker is lehetett volna belőle (bocsi mindenkinek, már nem eladó... pedig tudom, hogy ebben a kategóriában verhetetlen áron jutottatok volna hozzá - de ezt most sajnos elbuktátok...). 

Újabb rohanás, ezúttal egy fűrészért. A láncfűrész gondolata is felmerült. A többit sejtitek.

Holnap folytatjuk. Addigra talán elmúlik az izomlázam. Kinder tejszelettel kúráltam. Hátha működik a placebohatás.

 Ez azért elgondolkoztató... majdnem 45e cég... ők osztoznak a teljes piacon.... Tényleg az a jó ha minden bokorban ott lapul egy ingatlanos? Jó, tudom. Ha nincs ennyi cég, akkor munka nélkül maradnak az ügynökök és mehetnek Zepter porszívóval vagy üdülési joggal házalni. Hideghívásban úgyis profik, már megszokták az elutasítást és az ellenséges hangnemet. Az a néhány aki valóban ért ahhoz amit csinál, maradhat. Letisztul a szakma, mindenki jobban jár.

Ami méginkább elgondolkoztató:

Eldőlt. Jövő héten indul a projekt. Nekiugrunk. Csak, hogy jobban érezzük magunkat.

Ha benne laknánk, semmi gond nem lenne (a rendetlenségen kívül persze, ami azért két eleven gyerek mellett néha igencsak khm. szóval zavaró). Vagyis lenne gond, nem is kevés. Minden vevőjelölt előtt rendbeszedni mindent, gyerekeket felrakni egy polcra, bébiszittyót találni... 

Hát igen. Ezért praktikus üres lakást hirdetni. Semmi stressz, semmi rohanás - az ember kényelmesen beül az autóba, elindul, leparkol - és egy tiszta, rendes lakás várja. Elég egy nagy szellőztetés, és jöhetnek az érdeklődők. 

A gond csak az, hogy a lakás üres. Hiszen kiköltöztünk. Steril, hiányoznak belőle a színek, nehéz elképzelni, hogy ebben emberek éltek (pedig...).

Többször is úgy éreztem, hogy a dobogó sokkal inkább hátrány mint előny, egyszerűen feketelistára teszi a lakást. Ha őszinte lennék akkor azt is bevallanám, hogy jobb volt nélküle. Jobb lesz nélküle. És tényleg.

Nőőővér, szikét. Belevágunk.

 Néhány kép a behavazott környékről. Persze amilyen pechem van a napnak esze ágában se volt kisütni, délutánra pedig semmi sem marad a hóból. Mindenesetre lőttem néhányat. Just for fun :)

(a képeken a lakás előtt lévő park látható - nincs is annál jobb mint este kiülni a teraszra és élvezni a friss levegőt :)
 

Tegnap eszméletlenül pörgős nap volt. Csak úgy zúdultak a hozzászólások. Kaptam hideget - meleget, de azt kell, hogy mondjam, a blogra látogató ingatlanosok hozzáállása több volt mint pozitív. Rengeteg tippet / ötletet adtak, valóban segíteni próbáltak. Őszintén. (Külön köszönet Niconak a http://ketszazalek.hu-tól. Ha ingatlanossal dolgoztatnék, csakis ő lenne az! Mindenkinek jó szívvel ajánlom!!!)

Sokkoló volt. Azt hittem, jól csinálom - de nem. Szívás. Azt még nem tudom pontosan, hogy a kampányomnak mi lesz a folytatása. Úgy tűnik, teljesen új kampányra van szükség - új képekkel, új telefonszámmal, új stratégiával, új módszerrel. Mintha egy teljesen új lakást dobnánk piacra. Minden eddigi stratégia kuka, még az is lehet, hogy többet ártott mint amennyi haszna volt. Sok munka vár még ránk. 

"Home staging is the act of preparing a private residence for sale in the real estate marketplace. The goal of staging is to make a home appealing to the highest number of potential buyers, thereby selling a property more swiftly and for more money. Staging techniques focus on improving a property's appeal by transforming it into a welcoming, attractive product that anyone might want." Wikipedia

Jó volt ez a mai nap. A blog kikerült a címlapra (nem is értettem mi történt amikor elkezdtek áramlani az emberek), sok hasznos tanácsot kaptam, a másik oldal is megszólaltatott. Hasznos volt és kész. Örülök, hogy ilyen sokan leírták a véleményüket.

Én is sokat gondolkoztam.

Nos, ki vállalja a legmagasabb áron a lakás eladását? Ki száll be ebbe a játékba?

Ki adja el leggyorsabban?

A jutalék nem érdekel. Megmondom mennyi a minimum amennyiért eladható - és azt is, hogy mi az amiért örömtáncot lejtek.

A lényeg a szerződés. Ki bízik magában annyira, hogy egy korrekt szerződéssel áll elém?

Verseny, verseny, verseny!

Ezt sem hittem volna, hogy egyszer leírom: Ingatlanosok - ne kíméljetek :)

egyenes.wordpress.com

Megint zargattak. Persze ismét egy DH-s. Biztos volt benne, hogy meggyőz.

Hát nem.

Lelkesen ecsetelte, hogy nincs semmi kockázat, írjuk alá vele a szerződést, 1-1,5 óra az egész. Galád módon a szavába vágtam, hogy ácsi, ez nem egészen így van, az általam ismert DH-s szerződés ugyanis tiltja és bünteti, hogy az eladó a DH-s szerződésen szereplő ár alatt hirdesse máshol az ingatlant. Szó sem lehet tehát arról, hogy én mondjuk 11,8-ért hirdetem az ingatlanom, ők meg a 11,8+600-700e jutalékért hirdetik és nyerjen a jobbik.

Nem tudom. Eddig úgy számoltunk, hogy a lakás ér 12,5m-t, abból:

• 1m kell csak a tervekre, engedélyeztetésre,
• 500e az új szennyvíztisztító rendszerre,
• 2m a pincére,
• 2m a cserepekre,
• 2m az ablakokra, 
• 2m a szigetelésre,
• 2m a fűtésrendszerre

Ez eddig 11,5m

És akkor még nincsenek falak, nem számoltunk a munkadíjjal, nincs padló, nincsenek ajtók, nincs konyhabútor, nincs semmi.

Hogy lesz nekünk így házunk?

Jó. Felejtsük el a szigetelést, azt később is lehet. Beljebb vagyunk két millával. A fűtésrendszer is kihozható olcsóbban, max. hőszivattyú helyett olcsó kazánt veszünk és azt üzemeljük be 1-2 évre. A cserepeken is spórolhatunk ha olcsó bontottat veszünk - majd csak lecseréljük egyszer. A terveken is húzhatunk fél millát, van építész a családban, biztos, hogy segít.

Na de akkor hol az álomház?

A lakást most 11,8-ért hirdetjük, 11,5-ért odadjuk. Ismét ugrott egy millió. Vegyünk fel hitelt? 7 millióval még tartozunk a banknak - ha ehhez hozzácsapunk még 5 milliót az talán elég lesz, de teljesen eladósodunk. Azt nem akarjuk. 

Úgyhogy osztunk - szorzunk és álmodozunk. 

102 látogató a .com adatlapon. Ez abszolut rekord. Úgy látom működik a "hülyekép". Már csak egy gond van. Az adatlapon található linkre alig kattintottak többen mint egy átlagos napon (13 látogató) és mindössze egy nézte végig az egész honlapot - így a 102 fizetős látogatóból azt kell mondanom, hogy összesen 1 látogatót érdekelt legalább egy kicsit a lakás. Ez bizony siralmas.
 

********.com statisztikája

Az adatlapra belinkelt honlap statisztikája:

Nincs alacsony kamatozású forinthitel. Tény. Valami azért akad, de elég komoly feltételekkel és elég limitált összeghez juthat csak hozzá az ember. 

Mindez egy bizonytalan gazdasági környezetben, ahol ha valaki munkanélkülivé válik jobb, ha legalább 1 év álláskeresési időszakkal számol. Biztos ami biztos alapon. Ez legalább 1 millió Ft kötelező vésztartalékot jelent. Ha ez nincs, bele se vágjon az ember. 

A devizehiteleknek lőttek - de még ha lennének is, ki az aki meg merné őket kockáztatni? 

Ma megint alacsony volt a honlap látogatottsága. Kezdek hozzászokni.
 

Este 11-ig 17 alkalommal töltötték le a nyitólapot, ebből hétszer mentek tovább a galériára, egy látogató lehetett összesen aki az összes aloldalt végigklikkelte.

A legérdekesebb viszont a hivatkozók listája.

10 hivatkozó (referrer) szerepel a honlap statisztikái között, ebből összesen 5 jött az ingatlan.com-ról. Röhej. Kiemelt hirdetésről beszélünk. Lehet, hogy arrafelé senki sem érti a Vaderes viccet? Nemáááááár...

Update! Éjfél után frissítették a statisztikát: az ingatlan.com-on 50%-al nőtt az adatlap látogatottsága az elmúlt napokhoz képest amióta felraktam a "hülyeképet".

A maradék 5-ből 4 a google segítségével talált rá a honlapomra (olcsó lakást illetve kerületi lakást keresve), egy pedig a másik honlapomról jött át (ez nem igazán számít).

Ha így megy tovább lassan eljutok oda, hogy jobban megéri hátradőlni, cikkeket írni a lakás honlapjára (google találati listára optimalizálva), mindenhová beküldeni a honlap linkjét és kihagyni a fizetős site-okat.

Csak nekem tűnik úgy, hogy folyamatosan ugyanazok a vevőjelöltek köröznek a rendszerben? Ugyanazok az emberek nézegetik ugyanazokat a lakásokat naponta sokszor? Ha már látták, akkor nem klikkelnek többet.

Kezdem úgy érezni, hogy tényleg pénzkidobás a kiemelt hirdetés. Aki céltudatosan keres, az úgyis megtalálja - aki pedig nem, az a kiemelttel sem megy semmire. 1 hónap kiemelés 11e Ft. Semmi értelme. Max. 1-2 havonta 2 hét. A folyamatos kiemelés viszont egyszerű pénzkidobás.

Az mondjuk tény, hogy egy 70 oldalas kerületi találati listának a 70. oldalán szereplő hirdetést a kutya se talál meg - de most tegye mindenki a kezét a szívére. Ha egy adott környéken lakást keresne akkor elrettentené, ha megfelelő szűrés után 20 oldalt végig kellene pörgetnie? Na meg ott vannak a hirdetésfigyelők. Ha új hirdetés kerül a irendszerbe, úgyis küldik az e-mailt. A klikkelés önmagában xart sem ér. Nem kapok pénzt a kattintások után, a honlapom látogatói után sem. Nekem vevő kell, nem turista.

Mindenesetre tegnap elborult az agyam és lecseréltem a képet a hirdetés mögött. Az eddigi alaprajz helyett egy "hülyeképet" tettem fel, egy Darth Vaderrel megbolondítottat. Igazából fogalmam sincs, hogy miért. Minden mindegy alapon. Ártani nem árt. Aztán ki tudja - lehet, hogy a kiszemelt célcsoport (max. 35-40 körüli gyerektelenek, vagy nagykamaszos elváltak) így majd felfigyel rá? Nem hiszem. Kit izgat? :)

Az 50+ korosztály ugye kilőve. Ők a földszinti lakásokat keresik, talán felmennek az első emeletre, de 1-2 millió árkülönbséggel nem lehet őket meghatni. Szemben a fiatalokkal. Ők még ráérnek, nekik belefér egy 10 éven belüli költözés, 10 évre pedig tökéletes egy 4. emeleti olcsóbb lakás.

Persze, tudom én, hogy még nem elég olcsó a lakás (hiába is olcsóbb mint a többi hasonló kategóriás). Viszont benne áll a pénzünk, hitel is van rajta (na nem a lakáson, az már "tiszta"), egyszerűen nem mehetünk SOKKAL lejjebb. Valamennyit még igen, de sokat nem.

Dilemmázunk. Menjünk még lejjebb az árral? Akkor viszont a meghirdetett ár lesz a végső ár. Vagy adjak meg egy 100e-rel magasabb árat, hogy azért a vevőjelölt is élvezkedhessen és lealkudhasson további 100e-t?

Van ennek bármi értelme?

Ki akarunk szállni a lakásból. Egyszerűen nem kell. Ez már nem az otthonunk. Csak egy lakás.

Dilemmázunk.

Miért? Miért? Miért?

Jó az ár, jó a környék, a lakás szépen átalakítva, egy festéssel máris be lehetne költözni, de minimális felújítás mellett teljesen pöpec lakás lenne belőle. Meg is nézik az adatlapját (elég jó átkattintási arány mellett), a galériába is benéznek - utána annyi. Senki sem hív.

Mit rontunk el? Túl sok az infó? Az örök dilemma. A honlapon lévő képek a valóságot tükrözik, ha valakinek nem tetszik akkor élőben sem fog tetszeni. Vagy tetszene? Lehet, hogy le kellene szednem néhány képet? Na de hiába jön 10 ember megnézni, ha potyára jönnek és a képek alapján nem is jönnének.

Azt hiszem kifestjük a lakást. Most is szolid színekben pompázik, semmi bevállalhatatlan, ráadásul a kiköltözés előtt egy évvel festettük, úgyhogy minőségre is megfelelő. Sebaj. Veszünk fehér Hérát és lekenjük az egészet. Abban már jók vagyunk, mit nekünk egy lakásfestés. 

Néha úgy érezzük, hogy az emberek képtelenek tovább látni annál, ami a szemük elé tárul. Képtelenek elvonatkoztatni. Elég egy nem megfelelő árnyalat, valami zavaró apróság és máris menekülnek. Lehet, hogy a kérdéses hiba 500Ft-ból kijavítható, mégis. Egyszerűen megijednek. Mert hozzá kell nyúlni és van 100 másik amelyik már teljesen kész van. Igaz, hogy 1-2 millkóval drágábban, de kész van.

Persze mi is belepakolhatnánk extra 1 milliót, beszerelhetnénk a központi fűtést (500e), felcsiszoltathatnánk a parkettát (50e), lecserélhetnénk a nyílászárókat (talán 2-300e) plusz a maradék néhány apróság (50-100e) - de utána nem tudnánk eladni. Mert akinek nincs pénze azt nem izgatja a központi fűtés - az egy milliós felár annál inkább.

Hab a tortán, hogy a lakás még jó ideig tökéletesen lakható lenne a régi konvektorokkal is (nekünk tökéletesek voltak, ráadásul a déli fekvés télen igen komolyan csökkenti a fűtésköltséget), a régi fából készült, nem tökéletesen záródó ablakok miatt pedig a lakás automatikusan átszellőzik, így soha sehol nem penészedik. 

Always look on the brite side of life :)

Az ingatlanosok szoktak arra hivatkozni, hogy ők meg tudják győzni a vevőjelöltet arról, hogy lásson túl azon ami a szeme elé tárul.

Ezt én is meg tudom csinálni. Tanultam én marketinget, még marketing 2-t is :) Sőt, még vizsgáztam is belőle :) Sőőőőt, még reklámversenyen is indultam... Akkor döntöttem el, hogy soha-soha-soha nem leszek marketinges. (Soha ne mond, hogy soha...)

Csak ne lenne ilyen influenzás időszak - azonnal rohannék, estig lebontanám a legzavaróbb tényezőt a lakásban, holnapra átfesteném az egész pecót. Most viszont várnunk kell néhány hetet amíg meg nem gyógyul az egész család.

Addig rághatom a kefét, hogy mivel tudnánk vonzóbbá tenni a lakást.

Home staging?

Update: Frissített... 

***

Nem értem. Elvileg éjfél után frissítik a statisztikát, de most semmi.

Pedig kíváncsi lennék. Tegnap rekord mennyiségű látogató jött a honlapomra, 15-en az ingatlan.com-ról, ketten a gugliból (céltudatos rákereséssel jöttek, egyik kifejezetten a házszámra keresett rá). 

A honlapot 38 alkalommal nyitották meg, a galériát 23 alkalommal nézték meg. Az elérhetőségemre négyszer kattintottak. Összesen 84 oldalletöltés volt - ami egyszerűen nagyszerű.

Na de miért nem hívnak? Kik nézegetik ilyen intenzíven a honlapom? Ha nem érdekli őket a lakás, miért nézik meg az elérhetőségem? Ha érdekli őket akkor pedig miért nem jönnek és nézik meg személyesen is? Vagy ennyire unatkoznak az emberek és unalmukban lakásokat nézegetnek a neten? Lehetséges. 

Már csak az a kérdés, hogy megéri-e a kb. havi 15e ft hirdetési költség az árát.

Lenni, vanni ... vagymi :) Szóval van. Mert kell. Milyen magára valamit is adó eladó lakás az amelyiknek nincs saját honlapja? Na meg pont nekem ne lenne valami kis honlapszerű képződményem az eladó lakásunkról? Hová írnám le, hogy milyen kafa kis pecónk van, ami egyszerűen kihagyhatatlan?   

Sokat gondolkoztam mostanában, hogy miért is írtózom ennyire az ingatlanosoktól. Ők is csak a munkájukat végzik.

A fizetendő magas jutalék miatt? Igen. A lakásunk után általában 5-600.000Ft jutalék járna nekik. Plusz ott az alku. Ők a vevő oldalán állnak, az a céljuk, hogy SOS elmenjen az ingatlan, hogy az eladót meggyőzzék arról, hogy jó lenne belemenni egy komolyabb alkudozásba. Így könnyű sikeresnek lenni. Hitegessük fél évig az eladót, hogy sokat ér az ingatlan, megér annyit amennyit az eladó kér érte. Néha felvisznek 1-1 vevőjelöltet, az eladó elhiszi, hogy vannak érdeklődők a lakásra. Konkrét vevő viszont nincs. Akkor jön a zseniális ötlet: csökkentsük drasztikusan az árat, a vevőktől kapott visszajelzések alapján ez a gond a lakással. Az eladó bepánikol, leviszi az árat - ami egyébként 99%, hogy valóban jó döntés, a mértéke viszont megkérdőjelezhető.

Persze szeretnek arra hivatkozni, hogy ez marhaság, ilyenkor az ő jutalékuk is csökken - de számoljunk egy kicsit.

Na igen. A plakátolás.

Ősi módszer, az ingatlanosok egyik kedvence. Szerintem kifejezetten ocsmány dolog, elcsúfítja az utcákat, ha lefújja a szél akkor még rosszabb a helyzet. Az ingatlanosok 1-1 oszlopra néha 5-10 szórólapot is kiragasztanak, mindet ugyanazzal a hirdetéssel. Jellegzetesnek mondható a színes fénymásolóval lemásolt kézzel írt cetli. Na meg a konkrétumok hiánya. Lakást keresek a környéken - nemáááár. Na meg a marhaságok a cetliken. Északi fekvésű lakás délinek hirdetve, a 4. emeleti lakás simán emeletinek hirdetve. Kamu hirdetések tömkelege igencsak nyomott áron, magánhirdetésnek álcázott cédulák tömkelege.

Telt -  múlt az idő, a gyerekek intézményesültek, az intézményesüléssel járó betegségek pedig csak jöttek és jöttek, lényegében ősz óta nincs olyan hét, hogy valaki ne lenne beteg. Vagy a gyerekek, vagy mi. Valaki biztosan. Plusz hideg van. Farkasordító hideg. Kinek van ilyenkor kedve gyerekkel a hátán plakátolni?

Egyszerűen ültünk a témán. Egyszer hazafelé menet gyerekkel a hátamon végigplakátoltam a környéket, miszerint eladnánk a lakást, 2-3 ember el is jött megnézni, persze senki sem vette meg. Volt akinek tetszett volna, de sokallta az árát. Engedni persze nem akartunk. Még nem (már tudom, hogy marhák voltunk, de kellett egy kis idő amire eljut idáig az ember).

Nem sokkal a döntés meghozatala után kiköltöztünk a lakásból. Volt hová mennünk, a gyerekek is lelkesek voltak, hiszen a szobájuk az eddigi 12nm helyett 26nm-es lett, a kertet is belakhatták, lett homokozójuk, csúszdájuk. 

A költözés nem tartott sokáig, 2 hét alatt majdnem teljesen kiürítettük a lakást, az új lakást viszont be kellett lakni. A régi padlószőnyeget is le kellett cserélni, új bútorokat is vettünk. Elúszott a nyár (2010). 

Időközben igen komolyan dilemmáztunk. Nem tudtuk eldönteni, hogy mi legyen a lakás sorsa.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy lakás. A tulajdonosai az ingatlanpiac fénykorában megvették, átalakították, belakták, szerették, csinosítgatták. Nem sokkal később két pici tulajdonos is költözött a lakásba, és a lakás hirtelen szűk lett. Hiába is szerették, eldölt. Mennie kell. 

Egy dologgal nem számoltak: eszükbe sem jutott, hogy a hatalmas fellendülés után akár össze is dőlhet a piac. Nem volt már államilag támogatott lakáshitel, szocpol, magasabb önerő is kellett, ráadásul a kilakoltatási moratóriumnak köszönhetően a vevőjelöltek is mind az ingyen ingatlanra vártak. Arra, hogy álmaik lakását féláron, vagy még annál is olcsóbban megszerezhessék. Az árak leestek, egyre több lakáson jelent meg az eladó tábla - sikertelenül.

Itt a vége, fuss el véle.

Tudjátok mit? Inkább mégsem. A lakásnak mennie kell. Előbb vagy utóbb kell a pénz az álomházra, az üresen álló lakás pedig csak viszi a pénzt. Kiadni nincs értelme, nem lehet albérlőt kerülgetve lakást mutogatni, nem lehet elvárni, hogy ne lakja be teljesen, hogy rendet tartson. 

Mennie kell. Benyeljük az árzuhanást. Benyeljük a veszteséget. Eladjuk. Csakazértis! Egyedül!